Natasha:Olyan lány vagyok, aki a tudományokban és a tényekben hisz. Nem a sorsban. Nem a végzetben. Vagy olyan álmokban, amelyek sohasem válnak valóra. Határozottan nem az a fajta lány vagyok, aki New Yourk egyik utcájának emberáradatában találkozik egy aranyos fiúval, és beleszeret. Különösen nem akkor, amikor csak tizenkét óra választja el attól, hogy a családját kitoloncolják Jamaicába. Szerelembe esni nem az én sztorim.
Daniel:Én vagyok a jó fiú, a jó tanuló, aki annak és. hogy megfeleljen a szülei óriási elvárásának. Nem a költő. Sem az álmodozó. De amikor meglátom azt a lányt, mindenről megfeledkezem. Van valami Nathasában, amitől kénytelen vagyok azt hinni, valami rendkívüéit tartogat...mindkettőnk számára.
Az Univerzum:Életünk minden pillanata e felé az egyetlen perc felé vezetett, Milliónyi jövő áll előttünk? Melyik válik valóra?